ács

See also: acs, ACS, ACs, Ács, and a/cs

Hungarian

Etymology

First attested in 1222 as a place name in Regestrum Varadinense. Borrowed from Old Turkic [Term?] (“carpenter”),[1] ultimately from Proto-Turkic *ïgač (“tree; wood”). Compare Turkmen agaççy (“carpenter”), Uyghur ياغاچچى‎ (yaghachchi, “carpenter”), Salar [Term?] (“carpenter”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈaːt͡ʃ]
  • Audio(file)
  • Rhymes: -aːt͡ʃ

Noun

ács (plural ácsok)

  1. carpenter (person skilled at carpentry)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ács ácsok
accusative ácsot ácsokat
dative ácsnak ácsoknak
instrumental áccsal ácsokkal
causal-final ácsért ácsokért
translative áccsá ácsokká
terminative ácsig ácsokig
essive-formal ácsként ácsokként
essive-modal — —
inessive ácsban ácsokban
superessive ácson ácsokon
adessive ácsnál ácsoknál
illative ácsba ácsokba
sublative ácsra ácsokra
allative ácshoz ácsokhoz
elative ácsból ácsokból
delative ácsról ácsokról
ablative ácstól ácsoktól
non-attributive
possessive - singular		 ácsé ácsoké
non-attributive
possessive - plural		 ácséi ácsokéi
Possessive forms of ács
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ácsom ácsaim
2nd person sing. ácsod ácsaid
3rd person sing. ácsa ácsai
1st person plural ácsunk ácsaink
2nd person plural ácsotok ácsaitok
3rd person plural ácsuk ácsaik

Derived terms
  • ácsol
Compound words
  • ácsbalta
  • ácsbárd
  • ácsceruza
  • ácscéh
  • ácsfejsze
  • ácsfúró
  • ácsfűrész
  • ácsinas
  • ácskapocs
  • ácslegény
  • ácsmester
  • ácsmesterség
  • ácsmunka
  • ácsmunkás
  • ácsszakma
  • ácsszeg
  • ácsszekerce
  • ácsszerszám
  • ácstanonc
  • bányaács
  • hajóács

References
  1. ács in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary).

Further reading
  • ács in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • ács in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.