állat

See also: allat, Allat, állát, allât, -allat, and Al-Lat

Hungarian
állatok

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈaːlːɒt], [ˈaːlɒt] (the short [l] only in the sense “animal”)
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ál‧lat
  • Rhymes: -ɒt

Etymology 1

áll (“to stand”) +‎ -at (noun-forming suffix)[1]

Noun

állat (plural állatok)

  1. animal
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative állat állatok
accusative állatot állatokat
dative állatnak állatoknak
instrumental állattal állatokkal
causal-final állatért állatokért
translative állattá állatokká
terminative állatig állatokig
essive-formal állatként állatokként
essive-modal — —
inessive állatban állatokban
superessive állaton állatokon
adessive állatnál állatoknál
illative állatba állatokba
sublative állatra állatokra
allative állathoz állatokhoz
elative állatból állatokból
delative állatról állatokról
ablative állattól állatoktól
non-attributive
possessive - singular		 állaté állatoké
non-attributive
possessive - plural		 állatéi állatokéi
Possessive forms of állat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állatom állataim
2nd person sing. állatod állataid
3rd person sing. állata állatai
1st person plural állatunk állataink
2nd person plural állatotok állataitok
3rd person plural állatuk állataik
Derived terms
Compound words with this term at the beginning
Compound words with this term at the end

Etymology 2

áll (“chin”) +‎ -at (accusative suffix)

Noun

állat

  1. accusative singular of áll

Etymology 3

áll (“to stand”) +‎ -at (causative suffix)

Verb

állat

  1. (transitive, rare, chiefly archaic) causative of áll: to keep someone standing, to make someone stand
    Synonym: (partly synonymous) állít
Conjugation
conjugation of állat
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. állatok állatsz állat állatunk állattok állatnak
Def. állatom állatod állatja állatjuk állatjátok állatják
2nd-p. o. állatlak ―
Past Indef. állattam állattál állatott állattunk állattatok állattak
Def. állattam állattad állatta állattuk állattátok állatták
2nd-p. o. állattalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. állatnék állatnál állatna állatnánk állatnátok állatnának
Def. állatnám állatnád állatná állatnánk
(or állatnók)		 állatnátok állatnák
2nd-p. o. állatnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. állassak állass or
állassál		 állasson állassunk állassatok állassanak
Def. állassam állasd or
állassad		 állassa állassuk állassátok állassák
2nd-p. o. állassalak ―
Infinitive állatni állatnom állatnod állatnia állatnunk állatnotok állatniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
állatás állató állatott állatandó állatva állathat

References
  1. állat in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • (animal): állat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (to make stand): állat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • állat in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)

Anagrams
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.