állcsont

Hungarian

Etymology

áll (“jaw”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈaːlt͡ʃont]
  • Hyphenation: áll‧csont

Noun

állcsont (plural állcsontok)

  1. (anatomy) jawbone

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative állcsont állcsontok
accusative állcsontot állcsontokat
dative állcsontnak állcsontoknak
instrumental állcsonttal állcsontokkal
causal-final állcsontért állcsontokért
translative állcsonttá állcsontokká
terminative állcsontig állcsontokig
essive-formal állcsontként állcsontokként
essive-modal — —
inessive állcsontban állcsontokban
superessive állcsonton állcsontokon
adessive állcsontnál állcsontoknál
illative állcsontba állcsontokba
sublative állcsontra állcsontokra
allative állcsonthoz állcsontokhoz
elative állcsontból állcsontokból
delative állcsontról állcsontokról
ablative állcsonttól állcsontoktól
non-attributive
possessive - singular		 állcsonté állcsontoké
non-attributive
possessive - plural		 állcsontéi állcsontokéi
Possessive forms of állcsont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állcsontom állcsontjaim
2nd person sing. állcsontod állcsontjaid
3rd person sing. állcsontja állcsontjai
1st person plural állcsontunk állcsontjaink
2nd person plural állcsontotok állcsontjaitok
3rd person plural állcsontjuk állcsontjaik

Derived terms
Expressions

Further reading
  • állcsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • állcsont in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.