átmenet

Hungarian

Etymology

From the verb átmegy +‎ -et.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈaːtmɛnɛt]
  • Hyphenation: át‧me‧net

Noun

átmenet (plural átmenetek)

  1. transition

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative átmenet átmenetek
accusative átmenetet átmeneteket
dative átmenetnek átmeneteknek
instrumental átmenettel átmenetekkel
causal-final átmenetért átmenetekért
translative átmenetté átmenetekké
terminative átmenetig átmenetekig
essive-formal átmenetként átmenetekként
essive-modal — —
inessive átmenetben átmenetekben
superessive átmeneten átmeneteken
adessive átmenetnél átmeneteknél
illative átmenetbe átmenetekbe
sublative átmenetre átmenetekre
allative átmenethez átmenetekhez
elative átmenetből átmenetekből
delative átmenetről átmenetekről
ablative átmenettől átmenetektől
non-attributive
possessive - singular		 átmeneté átmeneteké
non-attributive
possessive - plural		 átmenetéi átmenetekéi
Possessive forms of átmenet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. átmenetem átmeneteim
2nd person sing. átmeneted átmeneteid
3rd person sing. átmenete átmenetei
1st person plural átmenetünk átmeneteink
2nd person plural átmenetetek átmeneteitek
3rd person plural átmenetük átmeneteik

Derived terms

Further reading
  • átmenet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • átmenet in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.