ékeik

Hungarian

Etymology

ék +‎ -eik (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːkɛʲik]
  • Hyphenation: éke‧ik

Noun

ékeik

  1. third-person plural (multiple possessions) possessive of ék

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ékeik —
accusative ékeiket —
dative ékeiknek —
instrumental ékeikkel —
causal-final ékeikért —
translative ékeikké —
terminative ékeikig —
essive-formal ékeikként —
essive-modal ékeikül —
inessive ékeikben —
superessive ékeiken —
adessive ékeiknél —
illative ékeikbe —
sublative ékeikre —
allative ékeikhez —
elative ékeikből —
delative ékeikről —
ablative ékeiktől —
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.