írat

See also: irat

Hungarian

Etymology

ír (“to write”) +‎ -at (causative suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈiːrɒt]
  • Hyphenation: írat
  • Rhymes: -ɒt

Verb

írat

  1. (transitive) causative of ír: to have someone write or to have something written (the agent marked with -val/-vel)

Conjugation
conjugation of írat
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. íratok íratsz írat íratunk írattok íratnak
Def. íratom íratod íratja íratjuk íratjátok íratják
2nd-p. o. íratlak ―
Past Indef. írattam írattál íratott írattunk írattatok írattak
Def. írattam írattad íratta írattuk írattátok íratták
2nd-p. o. írattalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. íratnék íratnál íratna íratnánk íratnátok íratnának
Def. íratnám íratnád íratná íratnánk
(or íratnók)		 íratnátok íratnák
2nd-p. o. íratnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. írassak írass or
írassál		 írasson írassunk írassatok írassanak
Def. írassam írasd or
írassad		 írassa írassuk írassátok írassák
2nd-p. o. írassalak ―
Infinitive íratni íratnom íratnod íratnia íratnunk íratnotok íratniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
íratás írató íratott íratandó íratva írathat

Derived terms
  • íratás

(With verbal prefixes):

  • aláírat
  • átírat
  • beírat
  • beleírat
  • előírat
  • felírat
  • kiírat
  • leírat
  • megírat
  • melléírat
  • odaírat
  • összeírat
  • ráírat
  • újraírat

Further reading
  • írat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.