örököl

Hungarian

Etymology

örök +‎ -öl

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈørøkøl]
  • Hyphenation: örö‧köl
  • Rhymes: -øl

Verb

örököl

  1. (transitive) to inherit something (from someone -tól/-től)
    A házat a szüleimtől örököltem. ― I inherited the house from my parents.

Conjugation
conjugation of örököl
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. örökölök örökölsz örököl örökölünk örököltök örökölnek
Def. örökölöm örökölöd örököli örököljük örökölitek örökölik
2nd-p. o. örököllek ―
Past Indef. örököltem örököltél örökölt örököltünk örököltetek örököltek
Def. örököltem örökölted örökölte örököltük örököltétek örökölték
2nd-p. o. örököltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. örökölnék örökölnél örökölne örökölnénk örökölnétek örökölnének
Def. örökölném örökölnéd örökölné örökölnénk
(or örökölnők)		 örökölnétek örökölnék
2nd-p. o. örökölnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. örököljek örökölj or
örököljél		 örököljön örököljünk örököljetek örököljenek
Def. örököljem örököld or
örököljed		 örökölje örököljük örököljétek örököljék
2nd-p. o. örököljelek ―
Infinitive örökölni örökölnöm örökölnöd örökölnie örökölnünk örökölnötök örökölniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
örökölés örökölő örökölt örökölendő örökölve örökölhet

Derived terms
  • örökletes
  • öröklés
  • öröklött
  • öröklődik
  • örökölhető

(With verbal prefixes):

  • átörököl
  • megörököl

Further reading
  • örököl in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.