összefog

Hungarian

Etymology

össze- +‎ fog

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈøsːɛfoɡ]
  • Hyphenation: ösz‧sze‧fog
  • Rhymes: -oɡ

Verb

összefog

  1. (transitive) to hold together
  2. (intransitive) to join forces, to form a league, to cooperate (for a common cause)

Conjugation
conjugation of összefog
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. összefogok összefogsz összefog összefogunk összefogtok összefognak
Def. összefogom összefogod összefogja összefogjuk összefogjátok összefogják
2nd-p. o. összefoglak ―
Past Indef. összefogtam összefogtál összefogott összefogtunk összefogtatok összefogtak
Def. összefogtam összefogtad összefogta összefogtuk összefogtátok összefogták
2nd-p. o. összefogtalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. összefognék összefognál összefogna összefognánk összefognátok összefognának
Def. összefognám összefognád összefogná összefognánk
(or összefognók)		 összefognátok összefognák
2nd-p. o. összefognálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. összefogjak összefogj or
összefogjál		 összefogjon összefogjunk összefogjatok összefogjanak
Def. összefogjam összefogd or
összefogjad		 összefogja összefogjuk összefogjátok összefogják
2nd-p. o. összefogjalak ―
Infinitive összefogni összefognom összefognod összefognia összefognunk összefognotok összefogniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
összefogás összefogó összefogott összefogandó összefogva összefoghat

Derived terms

Further reading
  • összefog in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.