ciripelés

Hungarian

Etymology

ciripel (“to chirp, chirr”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡siripɛleːʃ]
  • Hyphenation: ci‧ri‧pe‧lés

Noun

ciripelés (plural ciripelések)

  1. (of an insect) chirp, chirping, chirr (the trilled sound made by an insect, especially a cricket)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ciripelés ciripelések
accusative ciripelést ciripeléseket
dative ciripelésnek ciripeléseknek
instrumental ciripeléssel ciripelésekkel
causal-final ciripelésért ciripelésekért
translative ciripeléssé ciripelésekké
terminative ciripelésig ciripelésekig
essive-formal ciripelésként ciripelésekként
essive-modal — —
inessive ciripelésben ciripelésekben
superessive ciripelésen ciripeléseken
adessive ciripelésnél ciripeléseknél
illative ciripelésbe ciripelésekbe
sublative ciripelésre ciripelésekre
allative ciripeléshez ciripelésekhez
elative ciripelésből ciripelésekből
delative ciripelésről ciripelésekről
ablative ciripeléstől ciripelésektől
non-attributive
possessive - singular		 ciripelésé ciripeléseké
non-attributive
possessive - plural		 ciripeléséi ciripelésekéi
Possessive forms of ciripelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ciripelésem ciripeléseim
2nd person sing. ciripelésed ciripeléseid
3rd person sing. ciripelése ciripelései
1st person plural ciripelésünk ciripeléseink
2nd person plural ciripelésetek ciripeléseitek
3rd person plural ciripelésük ciripeléseik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.