elég

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛleːɡ]
  • (file)
  • (adjective and adverb) Hyphenation: elég
  • (verb) Hyphenation: el‧ég
  • Rhymes: -eːɡ

Adjective

elég (not comparable)

  1. enough, sufficient
    Synonym: elegendő
    Nincs sok vizünk, de egy napra biztosan elég. ― We don't have much water but it's certainly enough for a day.
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elég elegek
accusative eleget elegeket
dative elégnek elegeknek
instrumental eléggel elegekkel
causal-final elégért elegekért
translative eléggé elegekké
terminative elégig elegekig
essive-formal elégként elegekként
essive-modal — —
inessive elégben elegekben
superessive elegen elegeken
adessive elégnél elegeknél
illative elégbe elegekbe
sublative elégre elegekre
allative eléghez elegekhez
elative elégből elegekből
delative elégről elegekről
ablative elégtől elegektől
non-attributive
possessive - singular
elégé elegeké
non-attributive
possessive - plural
elégéi elegekéi

Derived terms

Adverb

elég (not comparable)

  1. quite, rather, fairly
    Synonyms: eléggé, viszonylag, aránylag, meglehetősen
    Azok nagyon jók, de elég drágák. ― They are very good, but rather expensive.
Usage notes

Elég (as an adverb) can only be used with adjectives and adverbs (e.g. elég szép volt “it was quite nice”, elég hamar odaértem “I arrived there quite soon”). With verbs, eléggé is required (this latter can be used with adjectives and adverbs as well), e.g. eléggé megáztunk “we got soaked pretty much”.

Noun

elég

  1. Used in expressions with inflectional suffixes.
    elege van ― to be fed up (literally, “to have enough”)
    eleget tesz ― to satisfy, to fulfill, to comply with (literally, “to do enough”)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elég elegek
accusative eleget elegeket
dative elégnek elegeknek
instrumental eléggel elegekkel
causal-final elégért elegekért
translative eléggé elegekké
terminative elégig elegekig
essive-formal elégként elegekként
essive-modal — —
inessive elégben elegekben
superessive elégen elegeken
adessive elégnél elegeknél
illative elégbe elegekbe
sublative elégre elegekre
allative eléghez elegekhez
elative elégből elegekből
delative elégről elegekről
ablative elégtől elegektől
non-attributive
possessive - singular
elégé elegeké
non-attributive
possessive - plural
elégéi elegekéi
Possessive forms of elég
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elegem —
2nd person sing. eleged —
3rd person sing. elege —
1st person plural elegünk —
2nd person plural elegetek —
3rd person plural elegük —

Etymology 2

el- +‎ ég

Verb

elég

  1. (intransitive) to burn up (fully)
Conjugation

Further reading

  • (enough): elég in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (to burn up): elég in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elég in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.