elcsépelt

Hungarian

Etymology

elcsépel +‎ -t (past-tense and past participle suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛlt͡ʃeːpɛlt]
  • Hyphenation: el‧csé‧pelt
  • Rhymes: -ɛlt

Verb

elcsépelt

  1. third-person singular indicative past indefinite of elcsépel

Participle

elcsépelt

  1. past participle of elcsépel

Adjective

elcsépelt (comparative elcsépeltebb, superlative legelcsépeltebb)

  1. (figuratively) trite, trivial, old hat, hackneyed, overused, clichéd

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elcsépelt elcsépeltek
accusative elcsépeltet elcsépelteket
dative elcsépeltnek elcsépelteknek
instrumental elcsépelttel elcsépeltekkel
causal-final elcsépeltért elcsépeltekért
translative elcsépeltté elcsépeltekké
terminative elcsépeltig elcsépeltekig
essive-formal elcsépeltként elcsépeltekként
essive-modal — —
inessive elcsépeltben elcsépeltekben
superessive elcsépelten elcsépelteken
adessive elcsépeltnél elcsépelteknél
illative elcsépeltbe elcsépeltekbe
sublative elcsépeltre elcsépeltekre
allative elcsépelthez elcsépeltekhez
elative elcsépeltből elcsépeltekből
delative elcsépeltről elcsépeltekről
ablative elcsépelttől elcsépeltektől
non-attributive
possessive - singular		 elcsépelté elcsépelteké
non-attributive
possessive - plural		 elcsépeltéi elcsépeltekéi

Further reading
  • elcsépelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elcsépelt in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.