elmélete

Hungarian

Etymology

elmélet +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛlmeːlɛtɛ]
  • Hyphenation: el‧mé‧le‧te

Noun

elmélete

  1. third-person singular (single possession) possessive of elmélet

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elmélete —
accusative elméletét —
dative elméletének —
instrumental elméletével —
causal-final elméletéért —
translative elméletévé —
terminative elméletéig —
essive-formal elméleteként —
essive-modal elméletéül —
inessive elméletében —
superessive elméletén —
adessive elméleténél —
illative elméletébe —
sublative elméletére —
allative elméletéhez —
elative elméletéből —
delative elméletéről —
ablative elméletétől —
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.