eredő

Hungarian

Etymology

ered +‎ -ő (present-participle suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛrɛdøː]
  • Hyphenation: ere‧dő
  • Rhymes: -døː

Participle

eredő

  1. present participle of ered: resulting, arising (from: -ból/-ből)
    gondatlanságból eredő kár ― damage resulting from negligence

Adjective

eredő (not comparable)

  1. resulting, resultant
    • 2008, Középiskolai matematikai és fizikai lapok‎:
      Az eredő elektromos térerősség tehát csak a töltéseket összekötő egyenes mentén, a Q töltésű testhez közelebb lehet nulla.
      (please add an English translation of this quote)
    • 1967, Vízügyi Közlemények. Hydraulic engineering.‎:
      A felvetett kérdésekre csupán az eredő vízkészlettartóssági görbe alapján nem lehet választ adni.
      (please add an English translation of this quote)
    • 1951, László Aujeszky, Mezőgazdasági meteorológia: az agrometeorológiai ismeretek, kézikönyve‎:
      Ebből kiolvasható, hogy januártól márciusig az eredő szélirány EENY.
      (please add an English translation of this quote)
    • 1964, A kultúra világa: Matematika. Fizika. Kémia‎:
      Ebből a kétféle ellenállásból az eredő ellenállást, a teljes ellenállást úgy számítjuk ki, mint következik.
      (please add an English translation of this quote)

Declension
Inflection of eredő
singular plural
nominative eredő eredők
eredőek
accusative eredőt eredőket
eredőeket
dative eredőnek eredőknek
eredőeknek
instrumental eredővel eredőkkel
eredőekkel
causal-final eredőért eredőkért
eredőekért
translative eredővé eredőkké
eredőekké
terminative eredőig eredőkig
eredőekig
essive-formal eredőként eredőkként
eredőekként
essive-modal — —
inessive eredőben eredőkben
eredőekben
superessive eredőn eredőkön
eredőeken
adessive eredőnél eredőknél
eredőeknél
illative eredőbe eredőkbe
eredőekbe
sublative eredőre eredőkre
eredőekre
allative eredőhöz eredőkhöz
eredőekhez
elative eredőből eredőkből
eredőekből
delative eredőről eredőkről
eredőekről
ablative eredőtől eredőktől
eredőektől
non-attributive
possessive - singular		 eredőé eredőké
eredőeké
non-attributive
possessive - plural		 eredőéi eredőkéi
eredőekéi

Noun

eredő (plural eredők)

  1. (literary) result, outcome
    Synonyms: eredmény, végeredmény, folyomány, kimenetel, következmény
  2. (mathematics) resultant (a vector that is the vector sum of multiple vectors)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative eredő eredők
accusative eredőt eredőket
dative eredőnek eredőknek
instrumental eredővel eredőkkel
causal-final eredőért eredőkért
translative eredővé eredőkké
terminative eredőig eredőkig
essive-formal eredőként eredőkként
essive-modal eredőül —
inessive eredőben eredőkben
superessive eredőn eredőkön
adessive eredőnél eredőknél
illative eredőbe eredőkbe
sublative eredőre eredőkre
allative eredőhöz eredőkhöz
elative eredőből eredőkből
delative eredőről eredőkről
ablative eredőtől eredőktől
non-attributive
possessive - singular		 eredőé eredőké
non-attributive
possessive - plural		 eredőéi eredőkéi

Further reading
  • eredő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.