fegyverkezik

Hungarian

Etymology

fegyver (“weapon”) +‎ -kezik (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfɛɟvɛrkɛzik]
  • Hyphenation: fegy‧ver‧ke‧zik

Verb

fegyverkezik

  1. (intransitive) to arm oneself, to build up military capacity

Conjugation
conjugation of fegyverkezik
Infinitive fegyverkezni
Past participle fegyverkezett
Present participle fegyverkező
Future participle -
Adverbial participle fegyverkezve
Potential fegyverkezhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite fegyverkezem
or
fegyverkezek		 fegyverkezel fegyverkezik fegyverkezünk fegyverkeztek fegyverkeznek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite fegyverkeztem fegyverkeztél fegyverkezett fegyverkeztünk fegyverkeztetek fegyverkeztek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite fegyverkeznék fegyverkeznél fegyverkezne fegyverkeznénk fegyverkeznétek fegyverkeznének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite fegyverkezzek fegyverkezz
or
fegyverkezzél		 fegyverkezzen fegyverkezzünk fegyverkezzetek fegyverkezzenek
Definite -
Conjugated infinitive fegyverkeznem fegyverkezned fegyverkeznie fegyverkeznünk fegyverkeznetek fegyverkezniük

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.