fej

See also: fej.

Danish

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfɑjˀ]

Etymology 1

From Old Norse feigr (“near to death”) and German feige (“cowardly”), from Proto-Germanic *faigijaz.

Adjective

fej

  1. cowardly
  2. unfair, mean
Inflection
Inflection of fej
Positive Comparative Superlative
Common singular fej fejere fejest2
Neuter singular fejt fejere fejest2
Plural feje fejere fejest2
Definite attributive1 feje fejere fejeste
1) When an adjective is applied predicatively to something definite, the corresponding "indefinite" form is used.
2) The "indefinite" superlatives may not be used attributively.
Synonyms
  • krysteragtig
  • kujonagtig
Antonyms
Derived terms
  • fejhed

Etymology 2

See the etymology of the corresponding lemma form.

Verb

fej

  1. imperative of feje

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfɛj]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: fej
  • Rhymes: -ɛj

Etymology 1

From Proto-Uralic *päŋe, by rebracketing of the possessive form feje into fej + e instead of earlier fe + je. Cognates include Southern Mansi [script needed] (päŋ), Northern Mansi пуӈк (puňk), Finnish pää, Estonian pea and Erzya пе (pe). Compare fő.

Noun

fej (plural fejek)

  1. head (part of the body)
    Coordinate terms: törzs, végtag
    • 1848, Sándor Petőfi, Kun László krónikája, stanza 4:
      A koronát még kölyök korában / Nyomintották a fejére néki, / S már csatázott siheder korában, / És vala nagy az ő vitézségi.
  2. head, mind, brain, intellect
    • 1848, Sándor Petőfi, Dobzse László, stanza 3:
      Üres volt a feje néki, / Üresebb a zsebje, / Egy keserves polturáért / Könyökig vájt benne.
    Elvesztette a fejét. — He/she has lost his/her head.
  3. head (principal operative part of a machine or tool)
  4. heads, obverse (side of a coin that bears the picture of the head of state)
    Antonym: írás
    Ha fej, én nyerek. — Heads, I win.
  5. (formal) head (leader, chief)
    az állam feje — head of state
  6. head, capitulum (clump of seeds, leaves or flowers)
    a saláta feje — the head of the lettuce
  7. (rare) foliage, crown (top of a tree)
    • 1825, Mihály Vörösmarty, Zalán futása, canto 2, lines 670–672:
      Mint, ha megindúl a fuvalom nagy Mátra vidékén, / Rengenek a tölgyek, fejeik meghajlanak ingva: / Úgy mozgott Bodrog táján a reggeli tábor.
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fej fejek
accusative fejet fejeket
dative fejnek fejeknek
instrumental fejjel fejekkel
causal-final fejért fejekért
translative fejjé fejekké
terminative fejig fejekig
essive-formal fejként fejekként
essive-modal — —
inessive fejben fejekben
superessive fejen fejeken
adessive fejnél fejeknél
illative fejbe fejekbe
sublative fejre fejekre
allative fejhez fejekhez
elative fejből fejekből
delative fejről fejekről
ablative fejtől fejektől
non-attributive
possessive - singular		 fejé fejeké
non-attributive
possessive - plural		 fejéi fejekéi
Possessive forms of fej
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fejem fejeim
2nd person sing. fejed fejeid
3rd person sing. feje fejei
1st person plural fejünk fejeink
2nd person plural fejetek fejeitek
3rd person plural fejük fejeik
Synonyms
Derived terms
Compound words with this term at the beginning
Compound words with this term at the end
Expressions

Etymology 2

From Proto-Finno-Ugric *päδ̕ɜ- (“to milk”)[1] or Proto-Finno-Ugric *pije- (“to milk”)[2]. Likely related to Erzya [script needed] (ped́ams, “to milk”).

Verb

fej

  1. (transitive) to milk
Conjugation
conjugation of fej
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. fejek fejsz fej fejünk fejtek fejnek
Def. fejem fejed feji fejjük fejitek fejik
2nd-p. o. fejlek ―
Past Indef. fejtem fejtél fejt fejtünk fejtetek fejtek
Def. fejtem fejted fejte fejtük fejtétek fejték
2nd-p. o. fejtelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. fejnék fejnél fejne fejnénk fejnétek fejnének
Def. fejném fejnéd fejné fejnénk
(or fejnők)		 fejnétek fejnék
2nd-p. o. fejnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. fejjek fejj or
fejjél		 fejjen fejjünk fejjetek fejjenek
Def. fejjem fejd or
fejjed		 fejje fejjük fejjétek fejjék
2nd-p. o. fejjelek ―
Infinitive fejni fejnem fejned fejnie fejnünk fejnetek fejniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
fejés fejő fejt fejendő fejve fejhet
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • kifej
  • megfej
  • lefej

References
  1. Entry #713 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.
  2. Entry #761 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.

Further reading
  • (head): fej in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (to milk): fej in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.