feketéllik

Hungarian

Etymology

fekete (“black”) +‎ -llik (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfɛkɛteːlːik]
  • Hyphenation: fe‧ke‧tél‧lik
  • Rhymes: -eːlːik

Verb

feketéllik

  1. (intransitive) to appear in black color
    A bútorok feketélltek a portól. ― The furniture was black with dust.

Conjugation
conjugation of feketéllik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. feketéllek feketéllsz feketéllik feketéllünk feketélltek feketéllnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. feketélltem feketélltél feketéllett feketélltünk feketélltetek feketélltek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. feketéllnék feketéllnél feketéllne feketéllnénk feketéllnétek feketéllnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. feketélljek feketéllj or
feketélljél		 feketélljen feketélljünk feketélljetek feketélljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive feketéllni feketéllnem feketéllned feketéllnie feketéllnünk feketéllnetek feketéllniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
feketéllés feketéllő feketéllett ― feketéllve feketéllhet

or

conjugation of feketéllik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. feketéllek feketéllesz feketéllik feketéllünk feketélletek feketéllenek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. feketéllettem feketéllettél feketéllett feketéllettünk feketéllettetek feketéllettek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. feketéllenék feketéllenél feketéllene feketéllenénk feketéllenétek feketéllenének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. feketélljek feketéllj or
feketélljél		 feketélljen feketélljünk feketélljetek feketélljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive feketélleni feketéllenem feketéllened feketéllenie feketéllenünk feketéllenetek feketélleniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
feketéllés feketéllő feketéllett ― feketéllve feketéllhet

Further reading
  • feketéllik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.