fenék

See also: fenek

Hungarian

Etymology

From an unattested stem + -ék.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfɛneːk]
  • Hyphenation: fe‧nék

Noun

fenék (plural fenekek)

  1. bottom, buttock (of a living thing)
    Synonym: ülep
  2. bottom, seat (the lower part of an object)
    Synonym: alj

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fenék fenekek
accusative feneket fenekeket
dative fenéknek fenekeknek
instrumental fenékkel fenekekkel
causal-final fenékért fenekekért
translative fenékké fenekekké
terminative fenékig fenekekig
essive-formal fenékként fenekekként
essive-modal — —
inessive fenékben fenekekben
superessive fenéken fenekeken
adessive fenéknél fenekeknél
illative fenékbe fenekekbe
sublative fenékre fenekekre
allative fenékhez fenekekhez
elative fenékből fenekekből
delative fenékről fenekekről
ablative fenéktől fenekektől
Possessive forms of fenék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fenekem fenekeim
2nd person sing. feneked fenekeid
3rd person sing. feneke fenekei
1st person plural fenekünk fenekeink
2nd person plural feneketek fenekeitek
3rd person plural fenekük fenekeik

Derived terms

(Compound words):

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.