haszontalan

Hungarian

Etymology

haszon +‎ -talan

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɒsontɒlɒn]
  • Hyphenation: ha‧szon‧ta‧lan
  • Rhymes: -ɒn

Adjective

haszontalan (comparative haszontalanabb, superlative leghaszontalanabb)

  1. useless, worthless
  2. naughty, good-for-nothing
  3. unavailing, futile

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative haszontalan haszontalanok
accusative haszontalant haszontalanokat
dative haszontalannak haszontalanoknak
instrumental haszontalannal haszontalanokkal
causal-final haszontalanért haszontalanokért
translative haszontalanná haszontalanokká
terminative haszontalanig haszontalanokig
essive-formal haszontalanként haszontalanokként
essive-modal haszontalanul —
inessive haszontalanban haszontalanokban
superessive haszontalanon haszontalanokon
adessive haszontalannál haszontalanoknál
illative haszontalanba haszontalanokba
sublative haszontalanra haszontalanokra
allative haszontalanhoz haszontalanokhoz
elative haszontalanból haszontalanokból
delative haszontalanról haszontalanokról
ablative haszontalantól haszontalanoktól
non-attributive
possessive - singular		 haszontalané haszontalanoké
non-attributive
possessive - plural		 haszontalanéi haszontalanokéi

Derived terms
  • haszontalankodik
  • haszontalanság
  • haszontalanul

Noun

haszontalan (plural haszontalanok)

  1. scamp (a rascal, swindler, or rogue; a ne'er-do-well)
  2. scamp (a mischievous person, especially a playful, impish youngster)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative haszontalan haszontalanok
accusative haszontalant haszontalanokat
dative haszontalannak haszontalanoknak
instrumental haszontalannal haszontalanokkal
causal-final haszontalanért haszontalanokért
translative haszontalanná haszontalanokká
terminative haszontalanig haszontalanokig
essive-formal haszontalanként haszontalanokként
essive-modal — —
inessive haszontalanban haszontalanokban
superessive haszontalanon haszontalanokon
adessive haszontalannál haszontalanoknál
illative haszontalanba haszontalanokba
sublative haszontalanra haszontalanokra
allative haszontalanhoz haszontalanokhoz
elative haszontalanból haszontalanokból
delative haszontalanról haszontalanokról
ablative haszontalantól haszontalanoktól
non-attributive
possessive - singular		 haszontalané haszontalanoké
non-attributive
possessive - plural		 haszontalanéi haszontalanokéi
Possessive forms of haszontalan
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. haszontalanom haszontalanjaim
2nd person sing. haszontalanod haszontalanjaid
3rd person sing. haszontalanja haszontalanjai
1st person plural haszontalanunk haszontalanjaink
2nd person plural haszontalanotok haszontalanjaitok
3rd person plural haszontalanjuk haszontalanjaik

Further reading
  • haszontalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.