hiú

See also: hiu and hiʻu

Hungarian

From the dialectal hiu (“emptiness, space”).[1][2]

hiú (comparative hiúbb, superlative leghiúbb)

vain
- 1861, Imre Madách, Az ember tragédiája (The Tragedy of Man), Magyar Helikon 1980, page 66 (Scene 5), translated by George Szirtes
  Átok reád, hiú ábrándvilág, / Megint elrontád legszebb percemet.
  A curse on you, O world of vain illusions, / Once again you’ve ruined my finest moment.
  (literally, “vain illusion-world”)

Inflection of hiú
	singular	plural
nominative	hiú	hiúk hiúak
accusative	hiút	hiúkat hiúakat
dative	hiúnak	hiúknak hiúaknak
instrumental	hiúval	hiúkkal hiúakkal
causal-final	hiúért	hiúkért hiúakért
translative	hiúvá	hiúkká hiúakká
terminative	hiúig	hiúkig hiúakig
essive-formal	hiúként	hiúkként hiúakként
essive-modal	—	—
inessive	hiúban	hiúkban hiúakban
superessive	hiún	hiúkon hiúakon
adessive	hiúnál	hiúknál hiúaknál
illative	hiúba	hiúkba hiúakba
sublative	hiúra	hiúkra hiúakra
allative	hiúhoz	hiúkhoz hiúakhoz
elative	hiúból	hiúkból hiúakból
delative	hiúról	hiúkról hiúakról
ablative	hiútól	hiúktól hiúaktól
non-attributive possessive - singular	hiúé	hiúké hiúaké
non-attributive possessive - plural	hiúéi	hiúkéi hiúakéi

hiú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
hiú in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary).