illetékes

Hungarian

Etymology

From the verb illet. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈilːɛteːkɛʃ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: il‧le‧té‧kes
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

illetékes (comparative illetékesebb, superlative legilletékesebb)

  1. competent, qualified, responsible, authorized to

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative illetékes illetékesek
accusative illetékeset illetékeseket
dative illetékesnek illetékeseknek
instrumental illetékessel illetékesekkel
causal-final illetékesért illetékesekért
translative illetékessé illetékesekké
terminative illetékesig illetékesekig
essive-formal illetékesként illetékesekként
essive-modal — —
inessive illetékesben illetékesekben
superessive illetékesen illetékeseken
adessive illetékesnél illetékeseknél
illative illetékesbe illetékesekbe
sublative illetékesre illetékesekre
allative illetékeshez illetékesekhez
elative illetékesből illetékesekből
delative illetékesről illetékesekről
ablative illetékestől illetékesektől
non-attributive
possessive - singular		 illetékesé illetékeseké
non-attributive
possessive - plural		 illetékeséi illetékesekéi

Derived terms

Noun

illetékes (plural illetékesek)

  1. (mostly in plural) authorities, the powers that be (the bodies that have political or administrative power and control in a particular sphere)
    az illetékesek ― the authorities

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative illetékes illetékesek
accusative illetékest illetékeseket
dative illetékesnek illetékeseknek
instrumental illetékessel illetékesekkel
causal-final illetékesért illetékesekért
translative illetékessé illetékesekké
terminative illetékesig illetékesekig
essive-formal illetékesként illetékesekként
essive-modal — —
inessive illetékesben illetékesekben
superessive illetékesen illetékeseken
adessive illetékesnél illetékeseknél
illative illetékesbe illetékesekbe
sublative illetékesre illetékesekre
allative illetékeshez illetékesekhez
elative illetékesből illetékesekből
delative illetékesről illetékesekről
ablative illetékestől illetékesektől
non-attributive
possessive - singular		 illetékesé illetékeseké
non-attributive
possessive - plural		 illetékeséi illetékesekéi
Possessive forms of illetékes
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. illetékesem illetékeseim
2nd person sing. illetékesed illetékeseid
3rd person sing. illetékese illetékesei
1st person plural illetékesünk illetékeseink
2nd person plural illetékesetek illetékeseitek
3rd person plural illetékesük illetékeseik

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • illetékes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.