izgalom

Hungarian

Etymology

From the stem of the verb izgat +‎ -alom. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈizɡɒlom]
  • Hyphenation: iz‧ga‧lom

Noun

izgalom (plural izgalmak)

  1. excitement, thrill
  2. anxiety, agitation

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative izgalom izgalmak
accusative izgalmat izgalmakat
dative izgalomnak izgalmaknak
instrumental izgalommal izgalmakkal
causal-final izgalomért izgalmakért
translative izgalommá izgalmakká
terminative izgalomig izgalmakig
essive-formal izgalomként izgalmakként
essive-modal — —
inessive izgalomban izgalmakban
superessive izgalmon izgalmakon
adessive izgalomnál izgalmaknál
illative izgalomba izgalmakba
sublative izgalomra izgalmakra
allative izgalomhoz izgalmakhoz
elative izgalomból izgalmakból
delative izgalomról izgalmakról
ablative izgalomtól izgalmaktól
non-attributive
possessive - singular		 izgalomé izgalmaké
non-attributive
possessive - plural		 izgaloméi izgalmakéi
Possessive forms of izgalom
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. izgalmam izgalmaim
2nd person sing. izgalmad izgalmaid
3rd person sing. izgalma izgalmai
1st person plural izgalmunk izgalmaink
2nd person plural izgalmatok izgalmaitok
3rd person plural izgalmuk izgalmaik

Derived terms

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • izgalom in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.