jón

See also: jon, Jon, Jón, jòn, jön, -jon, and Jon.

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈjoːn]
  • Hyphenation: jón

Etymology 1

From Ancient Greek ἰωνικός (iōnikós, “related to Ionians”).[1]

Alternative forms
  • ión (superseded spelling)

Adjective

jón (not comparable)[2][3][4][5][6][7]

  1. Ionian (of or relating to Ionia, its people or language)
  2. (architecture) Ionic, of an order of classical Greek architecture
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative jón jónok
accusative jónt jónokat
dative jónnak jónoknak
instrumental jónnal jónokkal
causal-final jónért jónokért
translative jónná jónokká
terminative jónig jónokig
essive-formal jónként jónokként
essive-modal — —
inessive jónban jónokban
superessive jónon jónokon
adessive jónnál jónoknál
illative jónba jónokba
sublative jónra jónokra
allative jónhoz jónokhoz
elative jónból jónokból
delative jónról jónokról
ablative jóntól jónoktól
non-attributive
possessive - singular		 jóné jónoké
non-attributive
possessive - plural		 jónéi jónokéi
Derived terms
Expressions

Noun

jón (countable and uncountable, plural jónok)

  1. Ionian (person)
  2. Ionic, a sub-dialect of the Attic-Ionic dialectal group of Ancient Greek
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative jón jónok
accusative jónt jónokat
dative jónnak jónoknak
instrumental jónnal jónokkal
causal-final jónért jónokért
translative jónná jónokká
terminative jónig jónokig
essive-formal jónként jónokként
essive-modal — —
inessive jónban jónokban
superessive jónon jónokon
adessive jónnál jónoknál
illative jónba jónokba
sublative jónra jónokra
allative jónhoz jónokhoz
elative jónból jónokból
delative jónról jónokról
ablative jóntól jónoktól
non-attributive
possessive - singular		 jóné jónoké
non-attributive
possessive - plural		 jónéi jónokéi
Possessive forms of jón
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jónom jónjaim
2nd person sing. jónod jónjaid
3rd person sing. jónja jónjai
1st person plural jónunk jónjaink
2nd person plural jónotok jónjaitok
3rd person plural jónjuk jónjaik

Etymology 2

jó +‎ -n

Adjective

jón

  1. superessive singular of jó

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
  2. Tóth, Etelka (ed.). Magyar helyesírási szótár: A magyar helyesírás szabályai tizenkettedik kiadása szerint (’Dictionary of Hungarian Orthography: according to the 12th edition of the regulations of the Hungarian orthography’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2017. →ISBN Online version
  3. Laczkó, Krisztina; Attila Mártonfi (2006) Helyesírás [Orthography], Budapest: Osiris Kiadó, →ISBN
  4. Laczkó, Krisztina and Attila Mártonfi. Helyesírási szótár (’Dictionary of Orthography’). OSIRIS Diákszótár (’Student Dictionary’). Budapest: Osiris Kiadó, 2008. →ISBN
  5. Grétsy, László and Gábor Kemény, editors. Nyelvművelő kéziszótár (’Concise Dictionary for Language Cultivation’). Second, revised and extended edition. Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
  6. Pusztai, Ferenc (ed.). Magyar értelmező kéziszótár (’A Concise Explanatory Dictionary of Hungarian’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2003. 2nd, expanded and revised edition. →ISBN (The online version is available with registration for one 2-hour free trial per month.)
  7. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • (superseded spelling) ión in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Icelandic

Etymology

From Ancient Greek ἰόν (ión, “going”), neuter present participle of εἶμι (eîmi, “I go”).

Pronunciation
  • IPA(key): /jouːn/
    Rhymes: -ouːn
    Homophone: Jón

Noun

jón f (genitive singular jónar, nominative plural jónir)

  1. (physics, chemistry) ion

Declension
declension of jón
f-s2 singular plural
indefinite definite indefinite definite
nominative jón jónin jónir jónirnar
accusative jón jónina jónir jónirnar
dative jón jóninni jónum jónunum
genitive jónar jónarinnar jóna jónanna

Synonyms
  • (ion): fareind
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.