jellemű

Hungarian

Etymology

jellem (“character, personality”) +‎ -ű (“of”, adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ ˈjɛlːɛmyː]
  • Hyphenation: jel‧le‧mű
  • Rhymes: -myː

Adjective

jellemű (not comparable)

  1. character (having a named personality)
    Gyenge jellemű ember. ― He is a week character.
    Feddhetetlen jellemű ember. ― He is a man of integrity.

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative jellemű jelleműek
accusative jelleműt jelleműeket
dative jelleműnek jelleműeknek
instrumental jelleművel jelleműekkel
causal-final jelleműért jelleműekért
translative jelleművé jelleműekké
terminative jelleműig jelleműekig
essive-formal jelleműként jelleműekként
essive-modal — —
inessive jelleműben jelleműekben
superessive jelleműn jelleműeken
adessive jelleműnél jelleműeknél
illative jelleműbe jelleműekbe
sublative jelleműre jelleműekre
allative jelleműhöz jelleműekhez
elative jelleműből jelleműekből
delative jelleműről jelleműekről
ablative jelleműtől jelleműektől
non-attributive
possessive - singular		 jelleműé jelleműeké
non-attributive
possessive - plural		 jelleműéi jelleműekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.