kánikula

See also: kanikuła, kanikułą, Kanikuła, and Kanikułą

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin canīcula.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkaːnikulɒ]
  • Hyphenation: ká‧ni‧ku‧la
  • Rhymes: -lɒ

Noun

kánikula (plural kánikulák)

  1. (Ancient Rome, historical) dog days (the days between early July and early September)
    Synonym: nyár
  2. dog days (unpleasantly hot days)
    Synonyms: hőhullám, hőség

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kánikula kánikulák
accusative kánikulát kánikulákat
dative kánikulának kánikuláknak
instrumental kánikulával kánikulákkal
causal-final kánikuláért kánikulákért
translative kánikulává kánikulákká
terminative kánikuláig kánikulákig
essive-formal kánikulaként kánikulákként
essive-modal — —
inessive kánikulában kánikulákban
superessive kánikulán kánikulákon
adessive kánikulánál kánikuláknál
illative kánikulába kánikulákba
sublative kánikulára kánikulákra
allative kánikulához kánikulákhoz
elative kánikulából kánikulákból
delative kánikuláról kánikulákról
ablative kánikulától kánikuláktól
non-attributive
possessive - singular		 kánikuláé kánikuláké
non-attributive
possessive - plural		 kánikuláéi kánikulákéi
Possessive forms of kánikula
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kánikulám kánikuláim
2nd person sing. kánikulád kánikuláid
3rd person sing. kánikulája kánikulái
1st person plural kánikulánk kánikuláink
2nd person plural kánikulátok kánikuláitok
3rd person plural kánikulájuk kánikuláik

Derived terms
  • kánikulai
  • kánikulás

Further reading
  • kánikula in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.