képesség

Hungarian

Etymology

képes +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkeːpɛʃːeːɡ]
Hyphenation: ké‧pes‧ség

Noun

képesség (plural képességek)

ability, capacity, aptitude

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	képesség	képességek
accusative	képességet	képességeket
dative	képességnek	képességeknek
instrumental	képességgel	képességekkel
causal-final	képességért	képességekért
translative	képességgé	képességekké
terminative	képességig	képességekig
essive-formal	képességként	képességekként
essive-modal	—	—
inessive	képességben	képességekben
superessive	képességen	képességeken
adessive	képességnél	képességeknél
illative	képességbe	képességekbe
sublative	képességre	képességekre
allative	képességhez	képességekhez
elative	képességből	képességekből
delative	képességről	képességekről
ablative	képességtől	képességektől
non-attributive possessive - singular	képességé	képességeké
non-attributive possessive - plural	képességéi	képességekéi

Possessive forms of képesség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	képességem	képességeim
2nd person sing.	képességed	képességeid
3rd person sing.	képessége	képességei
1st person plural	képességünk	képességeink
2nd person plural	képességetek	képességeitek
3rd person plural	képességük	képességeik

Derived terms

képességű

Compound words

Expressions

vezetői képesség

See also

készség

Further reading

képesség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.