kérő

See also: kero and kéró

Hungarian

Etymology

kér (“to ask, request”) +‎ -ő (present-participle suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːrøː]
  • Hyphenation: ké‧rő
  • Rhymes: -røː

Participle

kérő

  1. present participle of kér

Noun

kérő (plural kérők)

  1. suitor, wooer (one who sues for the hand of a woman in marriage)
  2. requester (one who makes a request)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kérő kérők
accusative kérőt kérőket
dative kérőnek kérőknek
instrumental kérővel kérőkkel
causal-final kérőért kérőkért
translative kérővé kérőkké
terminative kérőig kérőkig
essive-formal kérőként kérőkként
essive-modal — —
inessive kérőben kérőkben
superessive kérőn kérőkön
adessive kérőnél kérőknél
illative kérőbe kérőkbe
sublative kérőre kérőkre
allative kérőhöz kérőkhöz
elative kérőből kérőkből
delative kérőről kérőkről
ablative kérőtől kérőktől
non-attributive
possessive - singular		 kérőé kérőké
non-attributive
possessive - plural		 kérőéi kérőkéi
Possessive forms of kérő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kérőm kérőim
2nd person sing. kérőd kérőid
3rd person sing. kérője kérői
1st person plural kérőnk kérőink
2nd person plural kérőtök kérőitek
3rd person plural kérőjük kérőik

Derived terms
Compound words

Further reading
  • kérő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.