kópé

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkoːpeː]
  • Hyphenation: kó‧pé
  • Rhymes: -peː

Noun

kópé (plural kópék)

  1. (colloquial, humorous, derogatory) rascal, rogue, knave (a shrewd man who likes practical jokes at the expense of others)
  2. (colloquial, endearing) prankster, scamp, imp (a playful, impish young boy)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kópé kópék
accusative kópét kópékat
dative kópénak kópéknak
instrumental kópéval kópékkal
causal-final kópéért kópékért
translative kópévá kópékká
terminative kópéig kópékig
essive-formal kópéként kópékként
essive-modal — —
inessive kópéban kópékban
superessive kópén kópékon
adessive kópénál kópéknál
illative kópéba kópékba
sublative kópéra kópékra
allative kópéhoz kópékhoz
elative kópéból kópékból
delative kópéról kópékról
ablative kópétól kópéktól
non-attributive
possessive - singular		 kópéé kópéké
non-attributive
possessive - plural		 kópééi kópékéi
Possessive forms of kópé
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kópém kópéim
2nd person sing. kópéd kópéid
3rd person sing. kópéja kópéi
1st person plural kópénk kópéink
2nd person plural kópétok kópéitok
3rd person plural kópéjuk kópéik

Derived terms

References
  1. kópé in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading
  • kópé in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.