köntös

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøntøʃ]
  • Hyphenation: kön‧tös
  • Rhymes: -øʃ

Noun

köntös (plural köntösök)

  1. (archaic, literary) robe, gown (a long loose outer garment)
    fejedelmi köntös ― princely robe
  2. bathrobe, dressing gown
  3. (figuratively, literary) facade, front, pretext, guise, excuse, cover, pretence (a deceptive or insincere outward appearance)

Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative köntös köntösök
accusative köntöst köntösöket
dative köntösnek köntösöknek
instrumental köntössel köntösökkel
causal-final köntösért köntösökért
translative köntössé köntösökké
terminative köntösig köntösökig
essive-formal köntösként köntösökként
essive-modal — —
inessive köntösben köntösökben
superessive köntösön köntösökön
adessive köntösnél köntösöknél
illative köntösbe köntösökbe
sublative köntösre köntösökre
allative köntöshöz köntösökhöz
elative köntösből köntösökből
delative köntösről köntösökről
ablative köntöstől köntösöktől
non-attributive
possessive - singular		 köntösé köntösöké
non-attributive
possessive - plural		 köntöséi köntösökéi
Possessive forms of köntös
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. köntösöm köntöseim
2nd person sing. köntösöd köntöseid
3rd person sing. köntöse köntösei
1st person plural köntösünk köntöseink
2nd person plural köntösötök köntöseitek
3rd person plural köntösük köntöseik

Derived terms
  • köntösű

(Compound words):

Descendants
  • → Polish: kontusz

Further reading
  • köntös in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.