kötött

Hungarian

Etymology

köt (“to bind, tie, knit”) +‎ -ött (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøtøtː]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: kö‧tött
  • Rhymes: -øtː

Verb

kötött

  1. third-person singular indicative past indefinite of köt

Participle

kötött

  1. past participle of köt: bound, tied, knitted etc.

Adjective

kötött (comparative kötöttebb, superlative legkötöttebb)

  1. strict, fixed
    kötött formátum ― strict format
    kötött munkaidő ― fixed working hours
  2. (grammar) bound
    Antonym: szabad
  3. knitted
    kötött sapka ― knitted hat
  4. (of a book) bound
    Antonym: fűzött (“stitched”)

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kötött kötöttek
accusative kötöttet kötötteket
dative kötöttnek kötötteknek
instrumental kötöttel kötöttekkel
causal-final kötöttért kötöttekért
translative kötötté kötöttekké
terminative kötöttig kötöttekig
essive-formal kötöttként kötöttekként
essive-modal — —
inessive kötöttben kötöttekben
superessive kötöttön kötötteken
adessive kötöttnél kötötteknél
illative kötöttbe kötöttekbe
sublative kötöttre kötöttekre
allative kötötthöz kötöttekhez
elative kötöttből kötöttekből
delative kötöttről kötöttekről
ablative kötöttől kötöttektől
non-attributive
possessive - singular		 kötötté kötötteké
non-attributive
possessive - plural		 kötöttéi kötöttekéi

Further reading
  • kötött in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.