közeg

Hungarian

Etymology

köz +‎ -eg. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøzɛɡ]
  • Hyphenation: kö‧zeg
  • Rhymes: -ɛɡ

Noun

közeg (plural közegek)

  1. (physics, chemistry) medium
  2. (formal) agent

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative közeg közegek
accusative közeget közegeket
dative közegnek közegeknek
instrumental közeggel közegekkel
causal-final közegért közegekért
translative közeggé közegekké
terminative közegig közegekig
essive-formal közegként közegekként
essive-modal — —
inessive közegben közegekben
superessive közegen közegeken
adessive közegnél közegeknél
illative közegbe közegekbe
sublative közegre közegekre
allative közeghez közegekhez
elative közegből közegekből
delative közegről közegekről
ablative közegtől közegektől
non-attributive
possessive - singular		 közegé közegeké
non-attributive
possessive - plural		 közegéi közegekéi
Possessive forms of közeg
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közegem közegeim
2nd person sing. közeged közegeid
3rd person sing. közege közegei
1st person plural közegünk közegeink
2nd person plural közegetek közegeitek
3rd person plural közegük közegeik

References
  1. közeg in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • közeg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.