közkedvelt
Hungarian
Etymology
köz (“public”) + kedvelt (“popular, much liked”), from kedvel (“to like”) + -t (past-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøskɛdvɛlt]
- Hyphenation: köz‧ked‧velt
- Rhymes: -ɛlt
Adjective
közkedvelt (comparative közkedveltebb, superlative legközkedveltebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | közkedvelt | közkedveltek |
| accusative | közkedveltet | közkedvelteket |
| dative | közkedveltnek | közkedvelteknek |
| instrumental | közkedvelttel | közkedveltekkel |
| causal-final | közkedveltért | közkedveltekért |
| translative | közkedveltté | közkedveltekké |
| terminative | közkedveltig | közkedveltekig |
| essive-formal | közkedveltként | közkedveltekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közkedveltben | közkedveltekben |
| superessive | közkedvelten | közkedvelteken |
| adessive | közkedveltnél | közkedvelteknél |
| illative | közkedveltbe | közkedveltekbe |
| sublative | közkedveltre | közkedveltekre |
| allative | közkedvelthez | közkedveltekhez |
| elative | közkedveltből | közkedveltekből |
| delative | közkedveltről | közkedveltekről |
| ablative | közkedvelttől | közkedveltektől |
| non-attributive possessive - singular |
közkedvelté | közkedvelteké |
| non-attributive possessive - plural |
közkedveltéi | közkedveltekéi |
Further reading
- közkedvelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.