kúp

See also: kup and küp

Hungarian

Etymology

Borrowed from Serbo-Croatian kup and Slovene kup.[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkuːp]
  • Hyphenation: kúp
  • Rhymes: -uːp

Noun

kúp (plural kúpok)

  1. cone

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kúp kúpok
accusative kúpot kúpokat
dative kúpnak kúpoknak
instrumental kúppal kúpokkal
causal-final kúpért kúpokért
translative kúppá kúpokká
terminative kúpig kúpokig
essive-formal kúpként kúpokként
essive-modal — —
inessive kúpban kúpokban
superessive kúpon kúpokon
adessive kúpnál kúpoknál
illative kúpba kúpokba
sublative kúpra kúpokra
allative kúphoz kúpokhoz
elative kúpból kúpokból
delative kúpról kúpokról
ablative kúptól kúpoktól
non-attributive
possessive - singular		 kúpé kúpoké
non-attributive
possessive - plural		 kúpéi kúpokéi
Possessive forms of kúp
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kúpom kúpjaim
2nd person sing. kúpod kúpjaid
3rd person sing. kúpja kúpjai
1st person plural kúpunk kúpjaink
2nd person plural kúpotok kúpjaitok
3rd person plural kúpjuk kúpjaik

Derived terms
  • kúpos

(Compound words):

References
  1. kúp in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. kúp in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading
  • kúp in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.