kategorikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German kategorisch (“categorical”).[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɒtɛɡorikuʃ]
  • Hyphenation: ka‧te‧go‧ri‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

kategorikus (comparative kategorikusabb, superlative legkategorikusabb)

  1. categorical

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kategorikus kategorikusak
accusative kategorikusat kategorikusakat
dative kategorikusnak kategorikusaknak
instrumental kategorikussal kategorikusakkal
causal-final kategorikusért kategorikusakért
translative kategorikussá kategorikusakká
terminative kategorikusig kategorikusakig
essive-formal kategorikusként kategorikusakként
essive-modal — —
inessive kategorikusban kategorikusakban
superessive kategorikuson kategorikusakon
adessive kategorikusnál kategorikusaknál
illative kategorikusba kategorikusakba
sublative kategorikusra kategorikusakra
allative kategorikushoz kategorikusakhoz
elative kategorikusból kategorikusakból
delative kategorikusról kategorikusakról
ablative kategorikustól kategorikusaktól
non-attributive
possessive - singular		 kategorikusé kategorikusaké
non-attributive
possessive - plural		 kategorikuséi kategorikusakéi

Derived terms

See also
  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • kategorikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.