kefél

Hungarian

Etymology

kefe +‎ -l

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛfeːl]
  • Hyphenation: ke‧fél
  • Rhymes: -eːl

Verb

kefél

  1. to brush
  2. (slang) to copulate, to have sex with

Conjugation
conjugation of kefél
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kefélek kefélsz kefél kefélünk keféltek kefélnek
Def. kefélem keféled keféli keféljük kefélitek kefélik
2nd-p. o. keféllek ―
Past Indef. keféltem keféltél kefélt keféltünk keféltetek keféltek
Def. keféltem kefélted kefélte keféltük keféltétek kefélték
2nd-p. o. keféltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kefélnék kefélnél kefélne kefélnénk kefélnétek kefélnének
Def. kefélném kefélnéd kefélné kefélnénk
(or kefélnők)		 kefélnétek kefélnék
2nd-p. o. kefélnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. keféljek kefélj or
keféljél		 keféljen keféljünk keféljetek keféljenek
Def. keféljem keféld or
keféljed		 kefélje keféljük keféljétek keféljék
2nd-p. o. keféljelek ―
Infinitive kefélni kefélnem kefélned kefélnie kefélnünk kefélnetek kefélniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kefélés kefélő kefélt kefélendő kefélve kefélhet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átkefél
  • felkefél
  • hátrakefél
  • kikefél
  • lekefél
  • megkefél

Further reading
  • kefél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.