keserédes

Hungarian

Etymology

From the same stem as keserű (“bitter”) +‎ édes (“sweet”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛʃɛreːdɛʃ]
  • Hyphenation: ke‧ser‧édes

Adjective

keserédes (comparative keserédesebb, superlative legkeserédesebb)

  1. bittersweet

Declension
Inflection of keserédes
singular plural
nominative keserédes keserédesek
accusative keserédeset
keserédest		 keserédeseket
dative keserédesnek keserédeseknek
instrumental keserédessel keserédesekkel
causal-final keserédesért keserédesekért
translative keserédessé keserédesekké
terminative keserédesig keserédesekig
essive-formal keserédesként keserédesekként
essive-modal — —
inessive keserédesben keserédesekben
superessive keserédesen keserédeseken
adessive keserédesnél keserédeseknél
illative keserédesbe keserédesekbe
sublative keserédesre keserédesekre
allative keserédeshez keserédesekhez
elative keserédesből keserédesekből
delative keserédesről keserédesekről
ablative keserédestől keserédesektől
non-attributive
possessive - singular		 keserédesé keserédeseké
non-attributive
possessive - plural		 keserédeséi keserédesekéi
  • keseredik → megkeseredik
  • kesereg
  • keserít → megkeserít
  • kesernyés
  • keserű
  • (keserül →) megkeserül
  • keserves → keserv

References
  1. keserédes in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (’A Dictionary of the Hungarian Language’). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.