kiejt

Hungarian

Etymology

ki- +‎ ejt

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkijɛjt]
  • Hyphenation: ki‧ejt
  • Rhymes: -ɛjt

Verb

kiejt

  1. (transitive) to drop (to let something fall from one's hand either by releasing hold of, or losing one's grip on)
  2. (transitive) to pronounce, utter (to sound out a word or phrase)
    Synonym: kimond

Conjugation
conjugation of kiejt
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kiejtek kiejtesz kiejt kiejtünk kiejtetek kiejtenek
Def. kiejtem kiejted kiejti kiejtjük kiejtitek kiejtik
2nd-p. o. kiejtelek ―
Past Indef. kiejtettem kiejtettél kiejtett kiejtettünk kiejtettetek kiejtettek
Def. kiejtettem kiejtetted kiejtette kiejtettük kiejtettétek kiejtették
2nd-p. o. kiejtettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kiejtenék kiejtenél kiejtene kiejtenénk kiejtenétek kiejtenének
Def. kiejteném kiejtenéd kiejtené kiejtenénk
(or kiejtenők)		 kiejtenétek kiejtenék
2nd-p. o. kiejtenélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kiejtsek kiejts or
kiejtsél		 kiejtsen kiejtsünk kiejtsetek kiejtsenek
Def. kiejtsem kiejtsd or
kiejtsed		 kiejtse kiejtsük kiejtsétek kiejtsék
2nd-p. o. kiejtselek ―
Infinitive kiejteni kiejtenem kiejtened kiejtenie kiejtenünk kiejtenetek kiejteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kiejtés kiejtő kiejtett kiejtendő kiejtve kiejthet

Derived terms

Further reading
  • kiejt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.