kiemelkedik

Hungarian

Etymology

kiemel +‎ -kedik

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkijɛmɛlkɛdik]
  • Hyphenation: ki‧emel‧ke‧dik
  • Rhymes: -ɛdik

Verb

kiemelkedik

  1. (intransitive) to rise, stand out (to be obvious or conspicuous, in contrast to one's surroundings)
  2. (intransitive) to excel, stand out (to be extraordinary and different or to have features and qualities which make someone or something special)

Conjugation
conjugation of kiemelkedik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kiemelkedek kiemelkedsz kiemelkedik kiemelkedünk kiemelkedtek kiemelkednek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. kiemelkedtem kiemelkedtél kiemelkedett kiemelkedtünk kiemelkedtetek kiemelkedtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kiemelkednék kiemelkednél kiemelkedne kiemelkednénk kiemelkednétek kiemelkednének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kiemelkedjek kiemelkedj or
kiemelkedjél		 kiemelkedjen kiemelkedjünk kiemelkedjetek kiemelkedjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive kiemelkedni kiemelkednem kiemelkedned kiemelkednie kiemelkednünk kiemelkednetek kiemelkedniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kiemelkedés kiemelkedő kiemelkedett ― kiemelkedve kiemelkedhet

Derived terms
  • kiemelkedés

Further reading
  • kiemelkedik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.