kisfiú

Hungarian

Etymology

kis (“little, young”) +‎ fiú (“boy”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiʃfijuː]
  • Hyphenation: kis‧fiú
  • Rhymes: -juː

Noun

kisfiú (plural kisfiúk)

  1. boy, little boy (a young male human under 10-12 years of age)
  2. son (someone's young male child under 10-12 years of age)
  3. (colloquial, derogatory, of a person) lacking sufficient power, position, skill, or value to do/achieve something (-hoz/-hez/-höz)
    Kisfiú ő ahhoz, hogy ezt megszervezze. ― Approximately: He won't be able to organize something like this.

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kisfiú kisfiúk
accusative kisfiút kisfiúkat
dative kisfiúnak kisfiúknak
instrumental kisfiúval kisfiúkkal
causal-final kisfiúért kisfiúkért
translative kisfiúvá kisfiúkká
terminative kisfiúig kisfiúkig
essive-formal kisfiúként kisfiúkként
essive-modal — —
inessive kisfiúban kisfiúkban
superessive kisfiún kisfiúkon
adessive kisfiúnál kisfiúknál
illative kisfiúba kisfiúkba
sublative kisfiúra kisfiúkra
allative kisfiúhoz kisfiúkhoz
elative kisfiúból kisfiúkból
delative kisfiúról kisfiúkról
ablative kisfiútól kisfiúktól
non-attributive
possessive - singular		 kisfiúé kisfiúké
non-attributive
possessive - plural		 kisfiúéi kisfiúkéi
Possessive forms of kisfiú
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kisfiam kisfiaim
2nd person sing. kisfiad kisfiaid
3rd person sing. kisfia kisfiai
1st person plural kisfiunk kisfiaink
2nd person plural kisfiatok kisfiaitok
3rd person plural kisfiuk kisfiaik

Further reading
  • kisfiú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.