kordul

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -dul (reflexive verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkordul]
  • Hyphenation: kor‧dul
  • Rhymes: -ul

Verb

kordul

  1. (intransitive, of a hungry stomach) to growl, grumble once (to make a loud rumbling sound)
    A gyomra nagyot kordult. ― His stomach made a loud rumbling sound.

Conjugation
conjugation of kordul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kordulok kordulsz kordul kordulunk kordultok kordulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. kordultam kordultál kordult kordultunk kordultatok kordultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kordulnék kordulnál kordulna kordulnánk kordulnátok kordulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. korduljak kordulj or
korduljál		 korduljon korduljunk korduljatok korduljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive kordulni kordulnom kordulnod kordulnia kordulnunk kordulnotok kordulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kordulás korduló kordult ― kordulva kordulhat

Derived terms
  • kordulás

(With verbal prefixes):

  • megkordul

References
  1. kordul in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.