kritikus

Esperanto

Verb

kritikus

  1. conditional of kritiki

Hungarian

Etymology

From German Kritik and kritisch, from Latin criticus (“critic”), from Ancient Greek κριτικός (kritikós, “of or for judging, able to judge”), from κρίνω (krínō, “I judge”).[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkritikuʃ]
  • Hyphenation: kri‧ti‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

kritikus (comparative kritikusabb, superlative legkritikusabb)

  1. critical
  2. crucial, essential

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kritikus kritikusak
accusative kritikusat kritikusakat
dative kritikusnak kritikusaknak
instrumental kritikussal kritikusakkal
causal-final kritikusért kritikusakért
translative kritikussá kritikusakká
terminative kritikusig kritikusakig
essive-formal kritikusként kritikusakként
essive-modal — —
inessive kritikusban kritikusakban
superessive kritikuson kritikusakon
adessive kritikusnál kritikusaknál
illative kritikusba kritikusakba
sublative kritikusra kritikusakra
allative kritikushoz kritikusakhoz
elative kritikusból kritikusakból
delative kritikusról kritikusakról
ablative kritikustól kritikusaktól
non-attributive
possessive - singular		 kritikusé kritikusaké
non-attributive
possessive - plural		 kritikuséi kritikusakéi

Noun

kritikus (plural kritikusok)

  1. critic

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kritikus kritikusok
accusative kritikust kritikusokat
dative kritikusnak kritikusoknak
instrumental kritikussal kritikusokkal
causal-final kritikusért kritikusokért
translative kritikussá kritikusokká
terminative kritikusig kritikusokig
essive-formal kritikusként kritikusokként
essive-modal — —
inessive kritikusban kritikusokban
superessive kritikuson kritikusokon
adessive kritikusnál kritikusoknál
illative kritikusba kritikusokba
sublative kritikusra kritikusokra
allative kritikushoz kritikusokhoz
elative kritikusból kritikusokból
delative kritikusról kritikusokról
ablative kritikustól kritikusoktól
non-attributive
possessive - singular		 kritikusé kritikusoké
non-attributive
possessive - plural		 kritikuséi kritikusokéi
Possessive forms of kritikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kritikusom kritikusaim
2nd person sing. kritikusod kritikusaid
3rd person sing. kritikusa kritikusai
1st person plural kritikusunk kritikusaink
2nd person plural kritikusotok kritikusaitok
3rd person plural kritikusuk kritikusaik

See also
  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • kritikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Indonesian

Etymology

From Dutch criticus, from Latin criticus, from Ancient Greek κρῐτῐκός (kritikós).

Pronunciation
  • IPA(key): [kriˈtikʊs]
  • Hyphenation: kri‧ti‧kus

Noun

kritikus (plural kritikus-kritikus, first-person possessive kritikusku, second-person possessive kritikusmu, third-person possessive kritikusnya)

  1. critic.

Further reading
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.