kulcscsont

Hungarian

Etymology

kulcs (“key”) (compare clāvīcula (“little key”)) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkult͡ʃont]
  • Hyphenation: kulcs‧csont

Noun

kulcscsont (plural kulcscsontok)

  1. (anatomy) collarbone, clavicle (the bone joining the shoulder and the breastbone)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kulcscsont kulcscsontok
accusative kulcscsontot kulcscsontokat
dative kulcscsontnak kulcscsontoknak
instrumental kulcscsonttal kulcscsontokkal
causal-final kulcscsontért kulcscsontokért
translative kulcscsonttá kulcscsontokká
terminative kulcscsontig kulcscsontokig
essive-formal kulcscsontként kulcscsontokként
essive-modal — —
inessive kulcscsontban kulcscsontokban
superessive kulcscsonton kulcscsontokon
adessive kulcscsontnál kulcscsontoknál
illative kulcscsontba kulcscsontokba
sublative kulcscsontra kulcscsontokra
allative kulcscsonthoz kulcscsontokhoz
elative kulcscsontból kulcscsontokból
delative kulcscsontról kulcscsontokról
ablative kulcscsonttól kulcscsontoktól
non-attributive
possessive - singular		 kulcscsonté kulcscsontoké
non-attributive
possessive - plural		 kulcscsontéi kulcscsontokéi
Possessive forms of kulcscsont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kulcscsontom kulcscsontjaim
2nd person sing. kulcscsontod kulcscsontjaid
3rd person sing. kulcscsontja kulcscsontjai
1st person plural kulcscsontunk kulcscsontjaink
2nd person plural kulcscsontotok kulcscsontjaitok
3rd person plural kulcscsontjuk kulcscsontjaik

Further reading
  • kulcscsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.