kurzus

Hungarian

Etymology

From Latin cursus (“running”), from currō (“I run”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkurzuʃ]
  • Hyphenation: kur‧zus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

kurzus (plural kurzusok)

  1. (education) course (a learning program, as in a school)
    Synonym: tanfolyam

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kurzus kurzusok
accusative kurzust kurzusokat
dative kurzusnak kurzusoknak
instrumental kurzussal kurzusokkal
causal-final kurzusért kurzusokért
translative kurzussá kurzusokká
terminative kurzusig kurzusokig
essive-formal kurzusként kurzusokként
essive-modal — —
inessive kurzusban kurzusokban
superessive kurzuson kurzusokon
adessive kurzusnál kurzusoknál
illative kurzusba kurzusokba
sublative kurzusra kurzusokra
allative kurzushoz kurzusokhoz
elative kurzusból kurzusokból
delative kurzusról kurzusokról
ablative kurzustól kurzusoktól
non-attributive
possessive - singular		 kurzusé kurzusoké
non-attributive
possessive - plural		 kurzuséi kurzusokéi
Possessive forms of kurzus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kurzusom kurzusaim
2nd person sing. kurzusod kurzusaid
3rd person sing. kurzusa kurzusai
1st person plural kurzusunk kurzusaink
2nd person plural kurzusotok kurzusaitok
3rd person plural kurzusuk kurzusaik

Derived terms
Compound words

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • kurzus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.