maharadzsa

Hungarian

Etymology

From English maharaja, from Hindi महाराजा (mahārājā), from Sanskrit महाराजा (mahārājā, “great king”), from महा- (mahā-), combining form of महत् (mahat, “great”) + राजन् (rājan, “king”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɒhɒrɒd͡ʒːɒ]
  • Hyphenation: ma‧ha‧ra‧dzsa
  • Rhymes: -d͡ʒɒ

Noun

maharadzsa (plural maharadzsák)

  1. maharaja

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative maharadzsa maharadzsák
accusative maharadzsát maharadzsákat
dative maharadzsának maharadzsáknak
instrumental maharadzsával maharadzsákkal
causal-final maharadzsáért maharadzsákért
translative maharadzsává maharadzsákká
terminative maharadzsáig maharadzsákig
essive-formal maharadzsaként maharadzsákként
essive-modal — —
inessive maharadzsában maharadzsákban
superessive maharadzsán maharadzsákon
adessive maharadzsánál maharadzsáknál
illative maharadzsába maharadzsákba
sublative maharadzsára maharadzsákra
allative maharadzsához maharadzsákhoz
elative maharadzsából maharadzsákból
delative maharadzsáról maharadzsákról
ablative maharadzsától maharadzsáktól
non-attributive
possessive - singular		 maharadzsáé maharadzsáké
non-attributive
possessive - plural		 maharadzsáéi maharadzsákéi
Possessive forms of maharadzsa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. maharadzsám maharadzsáim
2nd person sing. maharadzsád maharadzsáid
3rd person sing. maharadzsája maharadzsái
1st person plural maharadzsánk maharadzsáink
2nd person plural maharadzsátok maharadzsáitok
3rd person plural maharadzsájuk maharadzsáik

See also

Further reading
  • maharadzsa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.