megcsal

Hungarian

Etymology

meg- +‎ csal

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛkt͡ʃɒl]
  • Hyphenation: meg‧csal
  • Rhymes: -ɒl

Verb

megcsal

  1. (transitive) to cheat (to be unfaithful to one's spouse)

Conjugation
conjugation of megcsal
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. megcsalok megcsalsz megcsal megcsalunk megcsaltok megcsalnak
Def. megcsalom megcsalod megcsalja megcsaljuk megcsaljátok megcsalják
2nd-p. o. megcsallak ―
Past Indef. megcsaltam megcsaltál megcsalt megcsaltunk megcsaltatok megcsaltak
Def. megcsaltam megcsaltad megcsalta megcsaltuk megcsaltátok megcsalták
2nd-p. o. megcsaltalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. megcsalnék megcsalnál megcsalna megcsalnánk megcsalnátok megcsalnának
Def. megcsalnám megcsalnád megcsalná megcsalnánk
(or megcsalnók)		 megcsalnátok megcsalnák
2nd-p. o. megcsalnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. megcsaljak megcsalj or
megcsaljál		 megcsaljon megcsaljunk megcsaljatok megcsaljanak
Def. megcsaljam megcsald or
megcsaljad		 megcsalja megcsaljuk megcsaljátok megcsalják
2nd-p. o. megcsaljalak ―
Infinitive megcsalni megcsalnom megcsalnod megcsalnia megcsalnunk megcsalnotok megcsalniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
megcsalás megcsaló megcsalt megcsalandó megcsalva megcsalhat

Derived terms
  • megcsalás

Further reading
  • megcsal in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.