megfordul

Hungarian

Etymology

meg- +‎ fordul

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛkfordul]
  • Hyphenation: meg‧for‧dul
  • Rhymes: -ul

Verb

megfordul

  1. (intransitive) to turn round (to turn so as to be facing in the opposite direction)

Conjugation
conjugation of megfordul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. megfordulok megfordulsz megfordul megfordulunk megfordultok megfordulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. megfordultam megfordultál megfordult megfordultunk megfordultatok megfordultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. megfordulnék megfordulnál megfordulna megfordulnánk megfordulnátok megfordulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. megforduljak megfordulj or
megforduljál		 megforduljon megforduljunk megforduljatok megforduljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive megfordulni megfordulnom megfordulnod megfordulnia megfordulnunk megfordulnotok megfordulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
megfordulás megforduló megfordult ― megfordulva megfordulhat

Derived terms
  • megfordulás

Further reading
  • megfordul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.