meglett

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛɡlɛtː]
  • Hyphenation: meg‧lett

Etymology 1

From the (meg)le- suppletive stem of megvan +‎ -tt (third-person singular indicative past-tense personal suffix).

Verb

meglett

  1. Only used in meglett volna (third-person singular conditional past of megvan).

Participle

meglett

  1. past participle of megvan
    Az egyszer már meglett papucs most újra elveszett. ― The slipper, once found, is now lost again.
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative meglett meglettek
accusative meglettet megletteket
dative meglettnek megletteknek
instrumental meglettel meglettekkel
causal-final meglettért meglettekért
translative megletté meglettekké
terminative meglettig meglettekig
essive-formal meglettként meglettekként
essive-modal — —
inessive meglettben meglettekben
superessive megletten megletteken
adessive meglettnél megletteknél
illative meglettbe meglettekbe
sublative meglettre meglettekre
allative megletthez meglettekhez
elative meglettből meglettekből
delative meglettről meglettekről
ablative meglettől meglettektől
non-attributive
possessive - singular		 megletté megletteké
non-attributive
possessive - plural		 meglettéi meglettekéi

Etymology 2

meglesz +‎ -tt (third-person singular indicative past-tense personal suffix)

Verb

meglett

  1. third-person singular indicative past of meglesz
  2. construed with volna: third-person singular conditional past of meglesz

Adjective

meglett (comparative meglettebb, superlative legmeglettebb)

  1. (obsolete) adult[1]
    Synonym: felnőtt
  2. mature, somewhat elderly
    Synonyms: érett, koros, idős, tapasztalt
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative meglett meglettek
accusative meglettet megletteket
dative meglettnek megletteknek
instrumental meglettel meglettekkel
causal-final meglettért meglettekért
translative megletté meglettekké
terminative meglettig meglettekig
essive-formal meglettként meglettekként
essive-modal — —
inessive meglettben meglettekben
superessive megletten megletteken
adessive meglettnél megletteknél
illative meglettbe meglettekbe
sublative meglettre meglettekre
allative megletthez meglettekhez
elative meglettből meglettekből
delative meglettről meglettekről
ablative meglettől meglettektől
non-attributive
possessive - singular		 megletté megletteké
non-attributive
possessive - plural		 meglettéi meglettekéi

References
  1. meglett in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • meglett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • meglesz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • megvan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.