megremeg

Hungarian

Etymology

From meg- +‎ remeg.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛɡrɛmɛɡ]
  • Hyphenation: meg‧re‧meg
  • Rhymes: -ɛɡ

Verb

megremeg

  1. (intransitive) to shake, to shudder, to quiver, to tremble
    Synonyms: remeg, reszket, rázkódik, rezeg, reng

Conjugation
conjugation of megremeg
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. megremegek megremegsz megremeg megremegünk megremegtek megremegnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. megremegtem megremegtél megremegett megremegtünk megremegtetek megremegtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. megremegnék megremegnél megremegne megremegnénk megremegnétek megremegnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. megremegjek megremegj or
megremegjél		 megremegjen megremegjünk megremegjetek megremegjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive megremegni megremegnem megremegned megremegnie megremegnünk megremegnetek megremegniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
megremegés megremegő megremegett ― megremegve megremeghet

Derived terms
  • megremegés
  • megremegő
  • megremegtet

Further reading
  • megremeg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.