megtelte

Hungarian

Etymology

megtelik (“to become full”) +‎ -te (amalgamated noun-forming and possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛktɛltɛ]
  • Hyphenation: meg‧tel‧te
  • Rhymes: -tɛ

Noun

megtelte

  1. his/her/its completion
    Synonym: megtelése

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megtelte —
accusative megteltét —
dative megteltének —
instrumental megteltével —
causal-final megteltéért —
translative megteltévé —
terminative megteltéig —
essive-formal megtelteként —
essive-modal — —
inessive megteltében —
superessive megteltén —
adessive megtelténél —
illative megteltébe —
sublative megteltére —
allative megteltéhez —
elative megteltéből —
delative megteltéről —
ablative megteltétől —
non-attributive
possessive - singular
megteltéé —
non-attributive
possessive - plural
megteltééi —
Possessive forms of megtelte
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megteltem —
2nd person sing. megtelted —
3rd person sing. megtelte —
1st person plural megteltünk —
2nd person plural megteltetek —
3rd person plural megteltük —
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.