merőleges

Hungarian

Etymology

From the archaic adjective merő (“vertical”) +‎ -leg (adverb-forming suffix) + -es (adjective-forming suffix), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛrøːlɛɡɛʃ]
  • Hyphenation: me‧rő‧le‧ges
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

merőleges (not generally comparable, comparative merőlegesebb, superlative legmerőlegesebb)

  1. (geometry) orthogonal, perpendicular, at right angles to (-ra/-re)
    Antonym: párhuzamos

Declension
Inflection of merőleges
singular plural
nominative merőleges merőlegesek
accusative merőlegeset
merőlegest		 merőlegeseket
dative merőlegesnek merőlegeseknek
instrumental merőlegessel merőlegesekkel
causal-final merőlegesért merőlegesekért
translative merőlegessé merőlegesekké
terminative merőlegesig merőlegesekig
essive-formal merőlegesként merőlegesekként
essive-modal — —
inessive merőlegesben merőlegesekben
superessive merőlegesen merőlegeseken
adessive merőlegesnél merőlegeseknél
illative merőlegesbe merőlegesekbe
sublative merőlegesre merőlegesekre
allative merőlegeshez merőlegesekhez
elative merőlegesből merőlegesekből
delative merőlegesről merőlegesekről
ablative merőlegestől merőlegesektől
non-attributive
possessive - singular		 merőlegesé merőlegeseké
non-attributive
possessive - plural		 merőlegeséi merőlegesekéi

Noun

merőleges (plural merőlegesek)

  1. (geometry) perpendicular, normal (a line or vector that is perpendicular to another)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative merőleges merőlegesek
accusative merőlegest merőlegeseket
dative merőlegesnek merőlegeseknek
instrumental merőlegessel merőlegesekkel
causal-final merőlegesért merőlegesekért
translative merőlegessé merőlegesekké
terminative merőlegesig merőlegesekig
essive-formal merőlegesként merőlegesekként
essive-modal — —
inessive merőlegesben merőlegesekben
superessive merőlegesen merőlegeseken
adessive merőlegesnél merőlegeseknél
illative merőlegesbe merőlegesekbe
sublative merőlegesre merőlegesekre
allative merőlegeshez merőlegesekhez
elative merőlegesből merőlegesekből
delative merőlegesről merőlegesekről
ablative merőlegestől merőlegesektől
non-attributive
possessive - singular		 merőlegesé merőlegeseké
non-attributive
possessive - plural		 merőlegeséi merőlegesekéi
Possessive forms of merőleges
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. merőlegesem merőlegeseim
2nd person sing. merőlegesed merőlegeseid
3rd person sing. merőlegese merőlegesei
1st person plural merőlegesünk merőlegeseink
2nd person plural merőlegesetek merőlegeseitek
3rd person plural merőlegesük merőlegeseik

References
  1. Benkő, Loránd, ed. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. (“The Historical-Etymological Dictionary of the Hungarian Language”). Budapest: Akadémiai, 1967–1984. →ISBN. Vol. 1: A–Gy (1967), vol. 2: H–O (1970), vol. 3: Ö–Zs (1976), vol. 4: index (1984).

Further reading
  • merőleges in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.