minő

See also: mino, Mino, minó, minò, and Miño

Hungarian

Etymology

Shortened from the interrogative pronoun minemű (“what kind of”), from mi + nemű.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈminøː]
  • Hyphenation: mi‧nő
  • Rhymes: -nøː

Pronoun

minő

  1. (interrogative, archaic, poetic) what? what kind of?
    Synonyms: micsoda, miféle, milyen

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative minő minők
accusative minőt minőket
dative minőnek minőknek
instrumental minővel minőkkel
causal-final minőért minőkért
translative minővé minőkké
terminative minőig minőkig
essive-formal minőként minőkként
essive-modal — —
inessive minőben minőkben
superessive minőn minőkön
adessive minőnél minőknél
illative minőbe minőkbe
sublative minőre minőkre
allative minőhöz minőkhöz
elative minőből minőkből
delative minőről minőkről
ablative minőtől minőktől
non-attributive
possessive - singular		 minőé minőké
non-attributive
possessive - plural		 minőéi minőkéi

Derived terms

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • minő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.